Quantcast
Channel: Trubadúr Magazin » fesztivál
Viewing all articles
Browse latest Browse all 10

Szélfútta hangulattal debütált a Strand Fesztivál

0
0

Szinte nem telik el úgy egy hét a nyár folyamán, hogy ne lenne fesztivál az ország valamelyik pontján. A Sziget és a SZIN közé még éppen sikerült beszuszakolni a Strand Fesztivált, amely a Balaton partjára csábította a fiatalságot a hosszú hétvégén. Beszámolónk következik a helyszínről.     

A Strand Fesztivál Zamárdiban első bálozó volt, ez már a kezdetekkor megmutatkozott, hiszen a bejáratnál kígyózó sor órákkal a nyitás után sem fogyatkozott. Aki végre bejutott, az egy újabb problémával szembesülhetett a kempingnél, ahol mindenki oda telepedett le, ahol éppen kedve tartotta: a sátrak káoszában szinte lépni sem lehetett. Ez különösen akkor volt bosszantó, amikor az esti koncertek után próbált az ember átvergődni a cövekekkel és zsinórokkal teli útvesztőn. Mindezek azonban megbocsáthatók voltak az újonc fesztiválnak, hiszen a Balaton, a színvonalas – és meglepő módon hosszú időtartamú – koncertek kárpótoltak mindenkit.

A hosszú hétvége első napjai még igazi nyárias hangulatban teltek, a fesztiválozók napközben a strandon heverésztek, a bátrabbak fürödtek is vagy Zamárdi kisebb-nagyobb boltjaiban álltak sorban a napi betevőért, amelyhez a fesztivál áraihoz képest valamivel olcsóbban juthattak hozzá. Az este azonban már a koncerteké volt, az első napon lépett fel többek között a Magashegyi Underground, élén Bíborkával, aki tüneményes lénye mellett extravagáns fellépőruhájával is elkápráztatta a közönséget. Talán csak azokat nem érdekelte különösebben egy-egy újabb szám felcsendülése, akik valamilyen okból kifolyólag még mindig a Balaton Soundra képzelték magukat, és a Seven Nation Army dallamát kántálva próbáltak minél feltűnőbbek lenni. Az már kérdéses, tudták-e egyáltalán, hogy az eredetileg egy The White Stripes szám. Szerencsére a Magashegyit ez annyira nem zavarta, és egy lendületes, új és régi számokkal egyaránt teli koncertet adtak. Az est hátralévő részében színpadra lépett még Fábián Juli Zoohackerrel karöltve, akik egy igazi táncolós bulit varázsoltak a fesztiválra, majd Žagarék adták a talpalávalót, lenyugtatva kissé a felpörgetett fesztiválozókat.

A második napon Odett csábította a nagyszínpadhoz a strandolókat, vagyis azokat, akik bírták a tűző napon való táncolást és éneklést. Sokáig azonban nem kellett szenvedni a hőségtől, estére meg is érkezett a jól beígért vihar, soha ennyire pontosan nem jeleztek még előre a meteorológusok, mint most. Az Intim Torna Illegálnak még kellett a szélgép a minden porcikánkat megmozgató tesiórájukhoz, ám a Mary Popkids már bőven kapott a viharból a színpadon. Ennek ellenére felcsendültek az ismert számok, a díjat nyert Mosoly és a vadiúj Nightdrive is, és mindenki kiabálhatta a „de”-t az „igen” helyett, bár ezt csak a bennfentesek érthetik.

Az est hátralévő részében a fő húzónév, a Fall Out Boy játszotta el a Petőfi Rádióból mindenkinek ismerős számait, a fiatalabb korosztály legnagyobb örömére. A sokak által várva-várt koncertből azonban inkább háttérzene lett, mint őrjöngő buli, mivel a Balaton felől süvítő szél pont a fesztiválról kifelé vitte a hangot, s ezzel élvezhetetlenné tette a műsort. Erről a szervezők persze nem tehettek, ám a másik, kisebb színpad elhelyezkedése jóval előnyösebb volt, ezért is lehetett, hogy a Heaven Street Seven például nagyon is jól szólt, főleg amikor Lovasival karöltve előadták legújabb szerzeményüket, a konyhás slágert.

Nemzeti ünnepünkön orkán erejű szélre és a partra kicsapó hullámokra ébredhettek a fesztiválozók, a jelentős lehűlésnek köszönhetően már aznap minden második ember krákogott ,vagy ha éppen nem is az orrát fújta, akkor a szeméből törölgette – legrosszabb esetben a fogai között roszogtatta – a port. A keddi programok azonban mindezt feledtették egy kicsit, hiszen fellépett a francia Nouvelle Vague, élükön három igazán őrült és jó hangú csajszival. Sajnos a jobbnál-jobb fellépők listája egyúttal azt is jelentette, hogy a programok ütközése elkerülhetetlen, de annyi biztos, hogy a Kiscsillag tagjai előadták világhírű koreográfiájukat az utolsó, balatonos számukra.

A Szigeten külön nap szólt a Quimbyről, a Strandon csak egy koncertnyi idő, de mindent belesűrítettek, amit csak lehetett, a lassú, ölelkezős számoktól kezdve az ugrálós-tombolós muzsikákig. A ritkán fellépő Yonderboi a tavalyi, házikós koncertjét folytatva mozgatta meg a kiéhezett közönséget, a műsor eleje félelmetesen hasonlított a tavalyihoz, ám egy idő után apróbb változtatásokat lehetett felfedezni a számok hangzásában, sorrendjében.

A szervezők ígérik, hogy lesz folytatás és jövőre is megrendezik a Strand Fesztivált a Balcsinál, de akkor talán kevesebb macerával, kicsit lazább karszalag-ellenőrzéssel (a „tépjük le, hátha lejön” módszer nem éppen a bizalmat sugallta) és valamivel szolidabb árakkal. A zenekarok listája azonban nem igényel különösebb változtatást, a szinte mini VOLT Fesztiválként is definiálható Strand pont azt nyújtotta kicsiben, magyar előadókkal a középpontban, mint a nagytestvére.


Viewing all articles
Browse latest Browse all 10

Latest Images